2016. február 12., péntek

Tizedik Fejezet

Ötvenkilenc emberke boldogít már engem, aminek rettenetesen örülök. Köszönöm a bizalmat, hogy mellettem vagytok, hogy kommenteltek. Ennél a résznél különösen kíváncsi vagyok a véleményetekre, érdekel, hogy szerintetek jó irányba halad-e a történet, vagy sem.
Kellemes olvasást, édeseim, a csoportba pedig mindenkit sok szeretettel várok. 
Ajánlott dal: The Weeknd - The Hills

Két hét telt el a vásárlós nap óta. Ivoryval rendszeresen összeülünk, majdnem minden nap együtt kávézunk, és a kislány is kezd jobban hozzám nőni. Sőt, ha jobban belegondolok, akkor mindketten kezdenek hozzám nőni. Ivory nekem mesél úgy a munkájával kapcsolatban, mint Nick-el kapcsolatban, Cammie pedig folyamatosan a nyakamon csüng, és velem szeretne játszani. Robinnal is ugyanez a helyzet; Nick-el rettenetesen kijön, a ház körüli dolgokban besegítenek egymásnak. 
És, ha már Robinnál tartunk, elmondhatom, hogy a kapcsolatunk egy centivel sem ment sem előrébb, sem hátrább. A balesete előtti rohamát még mindig nem magyarázta meg, és van egy olyan érzésem, hogy nem is akarja megmagyarázni. Őt ismerve tudom, hogy úgysincs egy épkézláb magyarázata sem erre a tettére. Egy ilyen tettre amúgy sem tud senki úgy magyarázkodni, hogy annak a fele ne lenne hazugság. Na meg, az is rátesz egy lapáttal, hogy valamit eltitkol előlem, és még véletlenül sem akarja megosztani azt velem. Kirekesztettnek érzem magam amiatt, mert ő sokkal több mindent tud az üggyel kapcsolatban, mint én, pedig nekem sokkal fontosabb ez a feladat, mint neki. 
 Este van. Cashmanék házából lépünk ki, mivel vacsorára voltunk hivatalosak. Nicknek születésnapja van, és együtt ünnepeltük. Érdekes módon Nick egy olyan ajándékot kapott, amire mindig is vágyott. Attól függetlenül, hogy az ajándékot én vettem, apám teljes mértékben biztos volt abban, hogy Robin mondta, hogy ezt vegyük neki. Viszont nem akartam lebuktatni magam. Elég volt nekem annyi, hogy tetszett neki az, amit vettem.
Robin karórájára pillantok, amely tizenegyet mutat. Késő van, szemeim pedig kezdenek leragadni. 
 - Köszönjük, hogy eljöttetek - búcsúzkodik Ivory, és két puszit nyom az arcomra.
 - Mi köszönjük, hogy eljöhettünk - nézek rá, arcomra pedig felveszem az egyik legédesebb álarcom. 
 - Jó éjt nektek - szól Nick is. 
Arcáról lerí, hogy nem kevés italt vitt magába az elmúlt három óra alatt. Szüleimet figyelem, s rájövök, hogy most sokkal boldogabbak, mint évekkel ezelőtt. Egyik részem boldog emiatt, hisz mégiscsak a szüleim, és örülök annak, hogy jól megvannak; a másik részem viszont legszívesebben csak ordítana, és kiszaladna a világból. A tény, miszerint velem nem voltak olyan boldogok, mint most, összetör. 
Hátat fordítunk nekik, és megindulunk a saját lakásunk felé. Robin átkarol, óriási tenyerét pedig a fenekemen pihenteti. Teljesen kihúzom magam, egész testem megfeszül az érzés miatt. Keze nyomát bizsergés követi, térdeim pedig remegésnek állnak. 
 - Még figyelnek - hajol fülemhez, reszelős hangja miatt pedig csak még jobban megfeszül  mindenem. 
Egy puszit nyom a homlokomra, forró ajkai pedig teljesen felperzselik hideg bőrömet. Azon fogok csodálkozni, hogy ha nem marad nyoma eme gesztusának. 
A lakásunkhoz érve kihalászom a táskámból a kulcsot, majd miután bemegyünk a lakásba, magunkra is zárom az ajtót. Még mielőtt fel nem kapcsolnám a villanyt, megugrok. Hangos csörömpölés hallatszik a konyhából. Egy hirtelen mozdulattal Robinra pillantok, aki ugyanolyan idegesen néz vissza rám. Csücsörített ajkához emeli ujját, ezzel arra intve, hogy maradjak csendben. Zakója belső zsebéből elővesz egy pisztolyt, majd megindul a konyha felé. Lágy léptekkel halad, egyetlen egy mozdulatának sincs hangja.
 - Te menj fel, én megnézem, mi van itt - parancsol, én pedig engedelmeskedek neki. 
Felhúzom szoknyámat, a harisnyatartóhoz rögzített pisztolyt pedig leoldom, vállmagasságba emelem, és úgy indulok a lépcső felé. Megpróbálok kisebbeket lépni, ugyanis a lépcsőknek szokásuk hangosan, fülsértően nyikorogni, ami ebben a helyzetben nem jelentene jót sem nekem, sem Robinnak. 
Mindegyik szobába benyitok, ellenőrzök minden egyes rejtett zugot, de senkit sem találok. A hálószoba marad utoljára. Bemegyek, az ajtót pedig teljesen nyitva hagyom. A villanyt felkapcsolom, megnézem, hogy nincs-e valaki a szekrényben, vagy a gardróbban, vagy épp az ágy alatt, de senkit sem találok. Már mennék is ki, amikor lépéseket hallok. Visszamegyek a folyosóra, és fülelek; megpróbálom kifigyelni, hogy hol is lehet az, aki feljött az emeletre. Egy árnyékot pillantok meg a folyosó végén, a kis terasznál, ám a testet nem látom. Lassú léptekkel közelítem meg a teraszt, a pisztoly markolatát pedig még szorosabban tartom. 
Egy gyors mozdulattal az árnyék felé fordulok, a pisztolycső elé pedig Robin kerül. Nincs a kezében semmi, a pisztolya ott csillog a zakójában. Meghökkenve figyel, ajkát pedig résnyire szétnyitja. Nem tudom, miért szegezem még felé a fegyvert, mindenesetre tetszik a helyzet. Három éven keresztül mindig is arra vágytam, hogy a fejéhez szegezzek egy kibiztosított, megtöltött pisztolyt, most pedig megkaptam ezt. 
 - Gyerünk. Tedd meg! - biztat.
Ajka megrándul, kissé elmosolyodik, ez a mosoly pedig olyan más; kissé gúnyos, de a maga módján perverz és kisfiús is. 
 - Egyetlen egy mozdulatomba kerül, és halott vagy - vicsorgok rá. 
Mennyire örülnék is neki. Illetve... tényleg örülnék? Az eltelt egy hónap alatt sokkal jobban megismertem őt, mint az elmúlt három év alatt, és azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem akarok golyót repíteni a fejébe. Sőt, mi több, a gondolat, miszerint Robint a túlvilágra kéne küldeni, már egyáltalán nem hoz lázba.
 - Akkor mire vársz? Nem ellenkezek. Nem fogom elővenni a pisztolyom. Gyerünk, tedd meg. Lőj golyót a fejembe. Tudom, hogy ezt akarod - kötekedik. 
Oldalra döntöm a fejem, és ajkamba harapok. Gyerünk, Leilah, menni fog. Lődd le Robint, úgyis ezt akarod. Mindig is ezt akartad. Itt van rá az esély. Tedd meg. 
 - Meg is teszem - ígérem neki.  
Kinyújtom a nyakam, és úgy figyelem őt. Kissé megemelem a pisztolyt, ezzel jelezve, hogy lövésre készen állok. 
 - Gyerünk, Leilah - buzdít, ajkán azzal a jellegzetes pimasz vigyorral. - Mire vársz? Tudom, hogy akarod - suttogja reszelős hangon. 
Elrugaszkodik helyéről, két lépéssel átszeli a köztünk lévő távolságot. Kezét pisztolyom csövére teszi, és egy gyors mozdulattal letolja a kezemmel együtt a testem mellé - ujjaim elernyednek, a pisztoly pedig azonnal ki is esik a kezemből, s élettelenül koppan a padlón. Másik kezével meglöki a vállam, és a falnak csapódok. Tekintetem azonnal rá szegezem, és a szemébe nézek. Ösztönösen az ajkaira pillantok, melyek most kissé megduzzadva és nedvesen nyílnak szólásra. 
 - Leilah, mire vársz? - suttogja ajkamra. Mentolos lehelete teljesen elbódít, azonnal a rabja leszek. - Tedd meg. Lőj le. 
Egyik kezét megtámasztja a fejem mellett a falban, a másikkal pedig állam alá nyúl. Hosszú, kissé érdes ujját végighúzza arcom vonalán, és szinte késztetést érzek arra, hogy a tenyerébe simítsam pírrel telt arcomat.
 - Gyerünk, Leilah, tedd meg - motyogja utoljára, majd erőszakosan az ajkamra tapad.
Mentolos ajka rabul ejt, úgy csókol, mintha ezen múlna az élete. Erősen a vállába markolok, mert anélkül biztos, hogy összecsuklanék. Másik kezemmel a hajába túrok, mely mindig olyan gondosan rendben szokott állni a feje búbján. 
Ujjait végighúzza oldalamon, mindkét keze pedig megállapodik a fenekemnél. Elsőnek csak erősen rámarkol, aminek köszönhetően belenyögök hosszú csókunkba. Egy határozott mozdulattal felemel, lábam pedig görcsösen a dereka köré fonom. Nem akarom elengedni. Itt és most nem. Valami hozzáköt, valami arra késztet, hogy folytassuk azt, amit elkezdtünk.
Érzem a belőle áradó feszültséget és az idegességet, és tudom, heves tetteinek köszönhetően minden felgyülemlett feszültséget le tud vezetni.
 - Még mindig meg akarsz ölni? - kérdezi, kevés huncutsággal a hangjában.
Kinyitom szemeim, és felnézek rá. Az ajkán lévő mosoly engem is mosolyra fakaszt, még akkor is, ha tudom, csak gúnyolódik rajtam. Ekkor veszem észre, hogy az ajkát bámulom. Kissé duzzadt heves csókunk miatt, és nedves. Figyelem, ahogy kibuggyan a nyelve, és végignyalja szája szélét.
 - Csókolj meg - követeli.
Zöld íriszeibe pillantok, amiben a vágy óriási tüze csillan fel. Lassan közeledek felé, ajkam ajkára helyezem, és gyengéden megcsókolom őt. Óvatos válaszából arra következtetek, hogy ő sem akar sietni ezzel. Az ajtó mellet letesz a földre, és az ajtófélfához szorít. Kezem felemelem, ő pedig erősen a fához szorítja. Közel hajol hozzám, ám mégsem csókol meg. Forró leheletével felperzseli ajkam, lassú mozdulatokkal végignyal rajta.
 - Miért tenném? - kacér és kihívó hangomon még magam is meglepődök.
Robin arcára kiül a döbbenet, óriásiakat pislogva néz le rám.
 - Az előbb még meg akartalak ölni, ezt az ötletemet pedig még mindig nem vetettem el.
 - Biztos vagy te abban? - suttogja reszelős hangon.
 - Bizonyítsd be, hogy miért nem kéne kiontanom a véred.
Ismét felcsillan a szeme, ajka pedig egy még szélesebb, még pimaszabb mosolyra húzódik. Lassan közelit ajkamhoz, szemével pedig mindvégig az enyémbe néz. Ismét durván csókol, ám most még több szenvedély és vágy keveredik érintésével. Szinte érzem, hogy vágyik rám, és, azt hiszem, én is pontosan ugyanúgy vágyok rá. Nem tudom, mi ez a hirtelen jött érzés, jelen pillanatban megmagyarázni sem tudom, abban viszont száz százalékosan biztos vagyok, hogy szükségem van . Szükségem van az érintésére, és arra, hogy a karjai közé zárjon.
 - Óhaja számomra parancs, Mrs. Bellow - kisfiús és pimasz vigyor keveredik egymással, ami elképesztően szexissé teszi Robin amúgy is tökéletes kinézetét.
Egy óvatos mozdulattal lenyomja a kilincset, majd betuszkol a hálószobába. Becsukja magunk mögött az ajtót, aminek azonnal neki is taszít. Ismét ajkamat ostromolja, közben pedig az oldalamat simogatja. Őrült módjára remeg a kezem, ám mégis megpróbálkozok inge kigombolásával. Minden egyes gombnál elidőzök, ám gyorsabbra egyszerűen képtelen vagyok fogni a tempót. Miután az utolsó gombot is kigomboltam, azonnal kibujtatom a fehér ingből, ami másodpercekkel később már a hideg padlón pihen. Keze a hátamra téved, észveszejtő gyorsasággal lehúzza a cipzárt. Ruhám esetlenül lecsúszik rólam, ezzel feltárva Robin előtt mellkasomat, amit már csak egy fekete csipkés melltartó fed, valamint az ugyanilyen bugyim.
Szemei kikerekednek, lélegzete is elakad; lassan feltérképez. Miután alaposan végigmér, a derekamnál fogva megragad, és az ágyig cipel, amire azonnal le is dob.
Pillanatok alatt fölém tornyosul, s egy pillanatra megáll. Két kezével a fejem mellett támaszkodik meg, térdei pedig csípőm két oldalán pihen. Szétnyílt ajkakkal kapkodja a levegőt, összeráncolt szemöldökkel néz le rám.
 - Mit csinálunk? - suttogja rekedtes hangon.
Kérdése elsőnek meglep, elgondolkodtat. Tényleg: mit is csinálunk mi? Még mielőtt át nem lépném a felismerés határát, cselekszek. Nem érdekelnek a következmények, sem a holnap reggeli bűntudat. Itt és most fantasztikusan érzem magam vele, szinte már szárnyalok, és nem érzem azt, hogy valami nyomná a lelkemet. Minden egyes tétova és határozott tette után elfelejtek mindent, és ez szinte már földöntúli érzés. Akarok még belőle. Akarom, hogy megérintsen, mert már szükségem van az érintésére. Kell a felejtés, mert máskülönben felrobbanok a sok emléktől és tervtől. Szükségem van arra, hogy kiürítsem a fejem, és csak arra gondoljak, ami most van. Ezt viszont csak ő képes megadni nekem. Ő képes arra, hogy teljesen ellazítson, és hogy olyan helyekre repítsen, amelyeken még nem jártam.
Ajkára nyomom ajkam, ezzel belé szorítva a feltörekvő szavakat. Nem akarom, hogy mentegetőzzön, mert azzal semmit sem ér el. Nem akarom, hogy itt hagyjon. Bármennyire is nehéz bevallani, de itt és most rettenetesen szükségem van rá. Ez az érzés elsőre ledöbbent, másodszorra viszont csak még több vágyat szít bennem. Minden egyes pillanat után jobban és jobban vágyok rá.
 - Nem érdekel - morgom ajkára. - Csak csókolj meg, és szeretkezz velem.
Még magam sem hiszem el azt, amit mondok. Egy pillanatig azt hiszem, hogy csak a fülem káprázik, és ezt igazából pusztán a fejemben mondtam ki, és nem hangosan, ám amikor megpillantom Robin vágytól égő tekintetét, egyből rájövök, hogy ezt bizony hangosan ejtettem ki - épp olyan hangosan, hogy ő is meghallja. Elsőnek csak elmosolyodik, és mélyen beszívja a levegőt. Mindez után ráharap tökéletesen ívelt ajkára, majd hangos nevetésben tör ki.
Nem értem, mire ez a hirtelen jött jókedv, ám mire szóvá tenném, ismét ajkamat falja, ezúttal viszont sokkal gyengédebben és ráérősebben, mint mindeddig. Keze közben felfedezőútra indul, végigsimít oldalamon, ujjait pedig belemélyeszti csípőmbe. Teljes mértékben megfeszülök alatta, ágyékom pedig felemelem, és az övéhez nyomom, ezzel is éreztetve vele azt, hogy mennyire vágyok rá.
 - Mennyire akaratos ma, Mrs. Bellow - nevet csókunkba.
 - Maga meg viszonylag le van lassulva, Mr. Bellow - kontrázok.
 - Azt szeretné, ha gyors lennék? Mert csak szólnia kell - távolodik el, és egy pimasz vigyorra húzza ajkát.
 - Ez esetben arra kérem, hogy egy kicsit gyorsítson fel, mert elalszok maga alatt, Mr. Bellow.
Érzékien alsó ajkamba harapok, és várom, hogy válaszoljon. Az ajkain lévő vigyor még szélesebbre húzódik, ez pedig csak egyet jelent: benne van a játékban.
Innentől nem muszáj olvasni...
Határozott mozdulattal hajol közel hozzám, ajkát pedig ismét az enyémre tapasztja, ezzel megpecsételve a mai esténket. Ismét óvatosan csókol, ügyelve arra, hogy minden egyes pillanatot kellőképpen kiélvezzünk. Ajkamról nyakamra tér, érzékeny bőrömre elsőnek csak puha csókokat lehel, majd szívni kezdi azt. Hátam ívben megfeszül a különös, földöntúli érzés miatt. Kezemmel puha tincseibe túrok, ezzel még közelebb húzom magamhoz. Forró nyelvét végighúzza nyakamon, mellemnél viszont megállapodik. Egy-egy puszit nyom mindkettőre, majd megemel, és kibontja melltartóm kapcsait. Fekete fehérneműmet a földre dobja, forró ajkával pedig kényezteti megkeményedett mellbimbóimat. Akaratlanul is felsóhajtok.
Ajkával lefelé halad, hasam minden egyes pontjára apró csókokat hint. Bugyim szegélyénél megáll, forró ujját pedig végighúzza a csipke mentén, ezzel elérve, hogy megemeljem a csípőm. Hüvelykujját beleakasztja bugyim két oldalába, és kínzó lassúsággal lehúzza rólam. Ujjával végigsimít szeméremajkaimon, majd csiklómat kezdi dörzsölni. Egész testével felemelkedik, és ismét ajkamat ostromolja. Halk morgás tör fel torkomból, amikor megérzem két ujját magamban. Elsőnek csak lassan mozog, miközben ugyanilyen tempóban csókol, ám amikor felgyorsítja ujjainak mozgását, a csókja is eldurvul, sokkal szenvedélyesebben és akaratosabban csókol. Az alhasamban keletkezett érzés egyre csak erősödik, s érzem, az orgazmus okozta öröm és boldogság csak még nagyobb vágyra késztet - őrülten vágyok Robinra.
Magabiztos mozdulattal fordítok helyzetünkön, kényelmesen elhelyezkedek csípőjén, kezem pedig végighúzom felsőtestén. Ügyelek a majdnem begyógyult sebeire, sőt, azokra külön figyelmet szentelek. Elképesztő, hogy mennyi sérülést szerzett az elmúlt évek alatt. Három golyónyomot találok a mellkasán, amelyek vészesen közel vannak bizonyos belsőszerveihez. Néhány seb nagyobb, szembetűnőbb, ám van olyan is, amely épphogy meglátszik. Ajkam egy nagyobb sebre helyezem, s apró puszit nyomok rá. Érzem, teljesen megfeszül alattam, szemét is összeszorítja hirtelen tettem miatt.
 - Fáj? - kérdezem halkan.
Hevesen megingatja fejét, szóra nyitja ajkát, és elmotyog egy nemet is, ezzel erősítve válaszát. Már épp folytatnám teste minden egyes négyzetcentiének a felfedezését, amikor a vállamnál megragadva maga alá gyűr. Felnevetek hirtelen mozdulatán, ő pedig elhallgattat egy csókkal.
 - Elég volt - motyogja ajkamra türelmetlenül, levegő után kapkodva.
 - Miért? Az arcod azt mutatta, tetszik, amit csinálok - öltöm ki nyelvem.
Kikerekedett szemekkel figyeli ajkam, majd megcsókol, és ajkamba harap. Halk sóhaj tör fel torkomból, kezemmel pedig ismét a haját markolászom.
 - Attól függetlenül, hogy a nadrágomban így is szűkös volt a hely, te pedig ráültél... Nos, Leilah, tényleg tetszett, de elég volt - mordul fel.
Elnevetem magam kijelentésén. A bennem élő szemérmetlen nő most újraéled, csípőmet pedig hozzádörgölöm egyre csak lüktető és nagyobbodó ágyékának.
 - Ez most direkt volt, igaz? - néz rám szúrós szemekkel.
Ajkamba harapok, ezzel visszatartom valamelyest a feltörni kívánkozó nevetésemet.
 - Mint már mondtam, el fogok aludni alattad - vágok vissza.
 - Akkor ez ellen most sürgősen tennünk kéne, nem gondolod? - húzza kérdőre szemöldökét.
 Meg sem várja válaszom, egy mozdulattal lekapja magáról az alsónadrágot is, így láthatóvá válik méretes férfiassága. Óriási tenyerét kétszer végighúzza keménységén, ezzel engem is biztosítva arról, hogy készen áll.
 - Szedsz fogamzásgátlót? - kérdezi zavartan.
Egy pillanat erejéig összeráncolom szemöldököm, hitetlenül nézek rá. Aztán tudatosul bennem, miért is kérdezte. Arcom abban a másodpercben vörösbe burkolódzik, mihelyst felvázolom magamban a tényeket. Azért kérdezte, mert nem akar gumit húzni. Zavartan pislogok, próbálom felfogni tervét, ami egyszerűen hihetetlennek tűnik. Apró, mégis határozott bólintással jelzem, hogy használok, ezzel felszabadítva előtte minden gátat. Keménységét a csiklómhoz érinti, kétszer végighúzza rajta, ezzel is ingerelve engem. Nem totojázik, az arcáról pedig türelmetlenség tükröződik vissza. Teljesen felkészültem a lassú behatolásra, s arra, hogy az első közös együttlétünkön bizony gyengéd lesz. Tévedtem.
Egy erős, erőteljes mozdulattal belém hatol, s meg sem várja, hogy megszokjam elképesztően nagy méretét, mozogni kezd bennem. Ajka ismét ajkamra talál, tüzes csókjától pedig még inkább fellángol a testem. Jóleső sóhaj hagyja el szám. Egy hirtelen ötlettől vezérelve felnézek zöld íriszeibe, ami most sokkal sötétebb, mint általában. A gyér fénytől - ami az ablakon át szűrődik be - most megcsillan a szeme, ami miatt más esetben inkább félelemre sarkallna, mintsem arra, hogy még közelebb tudhassam magamhoz.
Forró bőrén csillog a verejték, észveszejtő gyorsasága miatt pedig a homlokán is kigyöngyöződik néhány csepp.
 - Mindjárt - nyögi ajkamra.
Még hármat lök rajtam, egész testemben megremegek, amikor a feltörekvő orgazmusom célba ér. Két kezemet lefogja, teljesen az ágyhoz szegez. Robin hangosan zihál, forró lehelete szinte perzseli arcomat. Ajkát ismét ajkamra nyomja, csókja viszont sokkal lassabb és gyengédebb, mint az eddigiek.
 - Annyira finom vagy - suttogja két hosszas csók között. - És csak az enyém.
Az övé? Tényleg? Mióta? Hirtelen olyan érzésem támad, mintha kisajátítana - és ez egyáltalán nem jelent jót. Sőt, ez a lehető legrosszabb, ami történhet. Mérlegelek magamban, fogalmam sincs, hogy mit kéne tegyek. Csak az övé? Mégis miért lennék az övé? Csak azért, mert lefeküdtünk? Ez egy az egyben baromság.
Kezdek tisztábban látni, néhány képkocka pedig a helyére is kerül. Ugyan még Robin jelenléte és bódítóan édes és hipnotikus illata néha-néha elvonja figyelmem, megpróbálok ésszerű döntést hozni. Olyan döntést, amivel nem kelthetek zavart a csendes vízben.
Robin mellém dobja magát, a takarót pedig ránk húzza. Érzem, hogy teste rettenetesen közel van hozzám, s bármennyire menekülnék most tőle, mégis ott maradok mellette. Hagyom, hogy forró testéhez préseljen, hogy magához öleljen. Óriási keze védelmezően fonódik derekamra, tenyerét pedig a hasamon pihenteti. Tökéletesre formált ajkát a vállamhoz érinti, apró puszikat hint rá. Csípőjét a fenekemnek dörgöli, emiatt pedig megérzem ismét kemény férfiasságát. Kissé mocorogni kezdek, megpróbálok úgy feküdni, hogy egyáltalán ne érezzek késztetést arra, hogy ismételten rá vessem magam, és addig szeretkezzek vele, ameddig ki nem fulladok. Pedig ez nem olyan rossz ötlet. Őrülten kívánom őt, még mindig, pedig már megérintett. Addig mozgok karjai között, ameddig a lábam az ő lába alá kerül, a helyzet pedig kényelmessé válik. Abbahagyja vállam és nyakam jóleső kényeztetését, és a hajamba fúrja fejét.
 - Csak az enyém - suttogja ismét fülembe, ami miatt a hideg is végigfutott a hátamon.
Csak az övé. Annyira hihetetlenül hangzik. Mégis megpróbálom elhinni. Csak az övé vagyok. Valahol, lelkem legmélyén úgy érzem, tényleg az övé vagyok.

14 megjegyzés:

  1. Mi volt a konyhában?!?!?! :o '_'

    VálaszTörlés
  2. Helóka! *-*
    Érzem, hogy te meg akarsz engem ölni... hát mi ez már?! Először valaki kétbalkezűleg elejt valamit, ami sajna még rejtély, de remélem csak a kövi részig, ott az izgulás hogy ki, mi, hol, merre, aztán meg itt nekem megdugdossák egymást... Lehidalok. vagyis csak hidalnék ha jó lennék talajtornából... Azon meg nagyon jót röhögtem, mikor pirossal kiemelve írtad, hogy innentől nem muszáj olvasni... jó vicc volt :D Pont a legjobb részénél hagynám abba... peeeerszeeeee
    A kis kérdések csak úgy szaladgálnak a fejemben, nagyon-nagyon várom a kövi részeket, hogy megkapjam rá a válaszokat.
    Puszi:*
    Andi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :3
      Tudod, én egy elvetemült gyilkos vagyok. :3
      És ha nem ejtettek le semmit? :3 hmmm :D
      Én sem vagyok jó talajtornából. :D
      Muszáj volt kiemelni, na :D :3
      Örülök, hogy elolvastad :3
      És a véleményednek is. :3

      Törlés
  3. Szia! Vár rád egy díj.
    http://blackveilbrides-fanfic.blogspot.hu/2016/02/masodik-dijam-o.html

    VálaszTörlés
  4. Drágám szia!
    Na neee! :)
    Elosszor is kezdjuk ott hogy eszmeletlenul imdtam minden betujet.
    Ki volt naluk...ez egyenlore relytely marad
    Ez a piros betus resz baromi nagy otlet...marmint h nem az elejere irtad ki h plusz 18 ...halalo a szoveg es ha 'akartam volna' se tudtam volna le allni az olvasassal <3
    Vegre vegre vegreeee...:)
    Mar is nagyon varom a kovetkezo reszt!
    Jo ejszakat
    Szep napot holnapra
    Es elore is szep hetet!
    Szia
    BezTina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Beztinám!
      Köszönöm a kedves szavakat! Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet, sokat hezitáltam a résszel kapcsolatban, de úgy tűnik, elérte a kivánt hatást. :3
      Ciara <3

      Törlés
  5. Hoppá, hoppá, mik nem történnek itt... :D nagyon adja ez a rész is, mindig tűkön ülve várom a folytatást, és végre megtörtént, akire vártam :P szeretem, ahogy írsz, szeretem, hogy a szereplők lélektanilag kidolgozottak, szeretem, hogy nem egy összecsapott betűtengeteged dobsz ide, hanem dolgozol a részeken :) szeretem az egész blogot :D remélem, hogy mihamarabb jön a folytatás.
    Addig is jó munkát! :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, köszönöm!
      Igyekszem a következő résszel - bár az már megvan, de túlságosan is "jónak" sikerült, illetve jobbnak, mint átlagban, ezért csakazért is megváratlak titeket. <3
      Köszönöm a kedves szavakat! <3

      Törlés
  6. Uuu fantasztikus*~*
    Kíváncsi vagyok mi lesz ha másnap mindketten felkelnek.:D
    Meg mi volt a konyhában?
    Áhh.. Baromi jól írtad le a szexjelenetet. Komolyan vörös fejjel olvastam végig annyira... izgató.
    Várom a kövit😁

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juj, köszönöm!
      Nos, arra nem csak te vagy kiváncsi. :D :3
      Ki tudja, mi volt a konyhában...
      Ennek örülök. :3 annyit javitgattam rajta, sosem irtam ilyen érzelmektől fűtött részt. Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet. :3 <3
      Pénteken jön ki az újabb, ha minden igaz :3

      Törlés
  7. Kedves Ciara!

    Hű, eszméletlen fejezetet hoztál nekünk! Nagyon tetszett a végkifejlet, imádtam minden egyes sort! :) Robin és Leilah hajrá! Már kíváncsian várom, hogy mi lesz velük a továbbiakban, megmarad-e a jelenlegi állapot, vagy rájönnek, hogy tévedés volt az egész és elhidegülnek egymástól. Remélem, hogy az előbbi. Folytasd hamar!

    Puszi, Arika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Arika. :3
      Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet, és annak is, hogy leirtad a véleményed is. :3
      Nos, hogy mi lesz a későbbiekben, pénteken kiderül. :3
      Ölel, Ciara. ^^

      Törlés