2016. március 8., kedd

BOLDOGSÁGOS NŐNAPOT MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK!

Azt hittétek, eltűntem, mi? Haha, tévedtetek. Egy kis meglepetéssel készültem nektek, remélem, elfogadjátok. Ez a rész valószínűleg nem lesz benne a történetben, de mivel a mai nap különleges, megajándékozlak titeket egy ilyennel. <3

Leilah szemszöge

Mosolyogva kelek fel, becsukott szemmel nyújtóztatom ki elgémberedett végtagjaimat. Arcomon egy óriási mosoly terül szét, fejemben pedig néhány képkocka elevenül meg, ami a tegnap estére emlékeztet. Arcom azonnal pírba szökik, mihelyst egy olyan képet látok magam előtt, ami miatt a szemérmes énem azonnal kitagadna. Forróság önti el testem minden pontját, a bőrömön még érzem égető érintését és csókjait.
Zajt hallok a konyhából, s néhány szitokszót. Elnevetem magam. Robin ismét nagyfiúnak képzeli magát, és hősködik. Azt hiszem, ezért is szeretem őt. Lehet, hogy a konyhában kétbalkezes, de próbálkozik, amit méltányolok, hisz értem teszi.
Elnevetem magam, majd egy halk sóhaj után felülök. Kissé megszédülök a hirtelen mozdulat miatt, ám amint kitisztul a látásom, megpróbálok felállni, de a körém csavarodott takaró nem engedi. Ekkor ér el a tudatomig, hogy én még mindig meztelen vagyok. Kislányos kuncogást hallatok, majd felállok, és a szekrényemhez megyek, ahonnan előveszek egy csipkés bugyit. Már épp keresném a felsőmet, amikor megpillantom Robin ingét a szék karfáján pihenni. Gondolkodás nélkül magamra kapom, két gombot pedig melltájékon begombolok.
Ezután a fürdőbe megyek, elvégzem a reggeli dolgaimat, s megmosom a fogam. Hajammal nem kezdek semmit, nagy izgatottságomban csak rontanék az állapotán. Kíváncsi vagyok, min ügyködik Robin.
Halk léptekkel megyek le a lépcsőn, s ugyanígy megyek a konyháig, ahol megállok az ajtóban. Karba tett kézzel dőlök neki a keretnek, s úgy figyelem az én Adoniszom. Kinyújtott nyelvvel koncentrál, megpróbálja nem kiönteni a tejet, ami sikerül is neki.
Minden akaraterőmre szükségem van ahhoz, hogy ne nevessem el magam próbálkozásán. Tény, hogy dicséretet érdemel azért, mert próbálkozik, de még a fakanál sem áll jól a kezében.
Beharapott ajkakkal közelítem meg őt hátulról, s átölelem a derekát. Egy pillanat erejéig megfeszül, ám amikor egy puszit nyomok csupasz hátára, azonnal ellazul a kezem között.
– Jó reggelt – suttogom.
Nem válaszol, helyette inkább felém fordul, s egy mozdulattal a konyhapultra ültet. Hevesen az ajkamra tapad, óriási tenyerével pedig az ingem szegélyét markolássza.
– Megvan, köszönöm – búgja ajkamra.
Ajkam helyett ezúttal a nyakamra hint csókokat, majd érzem, hogy egy bizonyos pontot megszív. Jóleső sóhaj hagyja el szám, mire halkan felnevet.
– Így ni. – Távolodik el elégedetten, majd megnyalja alsó ajkát.
– Büszke vagy magadra? – vonom kérdőre, ujjam pedig végighúzom az egyre csak vörösödő felületen. – Már épp kezdett eltűnni az előző műved.
– Tudom. Épp ezért erősítettem meg – adja rá a választ úgy, mintha az lenne a legkézenfekvőbb felelet a kérdésemre.
Vigyorogva lép kettőt hátra, majd kezet nyújtva lesegít a pultról.
– Lehetetlen alak vagy – ingatom meg fejem rosszallóan.
Megindulok az ebédlő felé, ám mikor elsétálok mellette, rácsap a fenekemre, amitől azonnal felsikoltok.
– Ezt most miért kaptam? – méltatlankodok, miközben a fájó részt dörzsölöm.
– Azért, mert felvetted az ingem.
– Vegyem le? – vonom fel szemöldököm, és kigombolom a legfelső gombot, aminek hála láthatóvá válik mellem egy része.
– Minden vágyam, hogy ne legyen rajtad egy felesleges ruhadarab sem, de az jelen esetben elvonná a figyelmem – somolyog, majd a derekam után kap, magához von, és lágyan szájon csókol. – Menj fel a fürdőbe, és engedd meg a kádba a vizet – adja ki a parancsot, majd egy utolsó puszit nyom az ajkamra, s visszatér a serpenyő mellé.
Néhány pillanatig még figyelem őt, magamba szívom tökéletes látványát. Elégedetten sétálok vissza az emeletre, ahol egyenesen a fürdőbe megyek, s eleget téve feladatomnak, megengedem a forró vizet.
Negyed óra múlva, miután reggeliztünk, együtt megyünk a szobánkba. Megállok a hatalmas tükör előtt, végigmérem magam. Hajam kócosan omlik a vállamra, Robin inge pedig hatalmas, túl nagy rám, majdnem a térdemig leér. Arcom nyúzott, mondjuk ez nem is csoda, hisz az éjjel nem aludtam sokat. Beleborzongok a gondolatba. Régen még olyan abszurdnak tűnt a gondolat, miszerint Robin meg én... Most viszont nem is tudom másképp elképzelni az életemet.
Nem csak a gondolatba borzongok bele, hanem az érintésébe is. Elmélkedésemet az szakítja félbe, hogy a derekamra helyezi a kezét, és teljesen hozzám dörgöli magát. Érzem merevedő férfiasságát, a halk morgásának hála pedig tudom, hogy visszafogja magát. Ajkával ismét a nyakamra tapad, apró, forró csókokat hint rá.
– Csodaszép vagy, Leilah. És az enyém. Mindened az enyém – mormogja fülembe, amitől azonnal görcsbe rándul a hasam.
– Testestől-lelkestől – sóhajtom.
Óvatosan kigombolja az utolsó gombot, majd ujjával lassan végighúz mellem vonalán. Gyengéd mozdulattal veszi le rólam az inget, majd a földre dobja azt.
– Nincs erre szükségünk – magyarázza.
Ezután eltávolodik tőlem, majd lehajol, fogával pedig beleharap bugyim szegélyébe, és lehúzza a csipkés anyagot.
– Minden felesleges, ami eltakarja tökéletes tested – leheli vállamra, majd egy puszit is nyom rá.
Az ölébe kap, lassú mozdulatokkal a fürdőbe visz, ahol már gőzölögve vár a forró víz. Közben végig a szemembe néz, szinte felfal a tekintetével. Nem ültet le a kád szélére, nem hagyja, hogy egyedül üljek bele, hanem azonnal a vízbe rak. Előrébb kúszok, megvárom, míg ő is bemászik mellém, majd háttal nekidőlök mellkasának.
Elengedem magam, halkan felsóhajtok. Robin védelmező karjai tartanak, nem engedi, hogy elmerüljek. Testünk egyszerre emelkedik fel, majd süpped be, lehunyt szemmel élvezem érintését.
Egy szivaccsal mosni kezdi testem, keze pedig téves utakon jár. Nem mintha lenne számára téves út, hisz minden pontomat ismeri, szereti, sőt, a övé vagyok. Minden szempontból.
– Ne hagyd abba – mormogom kábultan.
Apró puszit nyom halántékomra, majd tovább folytatja eddigi tevékenységét. Beszappanozott kézzel kezdi el masszírozni mellem, hasam, oldalam és combom is.
– Törődni akarok veled, Leilah – jelenti ki komolyan, ám túlságosan is tompán hangzik minden egyes szava.
– Hisz most is azt csinálod.
– Azt akarom, hogy mellettem légy – folytatja kívánságlistáját.
– Jelen pillanatban fölötted vagyok, és ez mindig változni fog – kuncogok, mire belecsíp az oldalamba.
– Hálátlan nőszemély – mordul fel.
– Így szeretsz, Robin.
– Úgy bizony. És szeretni is akarlak. Mindig – suttogja tagoltan, így minden szót tökéletesen az eszembe tudok vésni. – Téged akarlak.
Kezem a kezére helyezem, ezzel megállítom őt. Bármennyire is szükségem van kényeztető kezeire, most fontosabb az, hogy a szemébe nézzek. Csak így fogja elhinni azt, amit mondani akarok neki. Egy hirtelen mozdulattal megfordulok, aminek köszönhetően kilöttyen egy kevés víz. Nem zavartatom magam. Van ennél fontosabb dolgom is.
Mélyen a szemébe nézek, majd még mielőtt el nem kezdeném monológom, az ajkára lehelek egy lágy csókot, ezzel is megpecsételve a következő szavaimat.
– Hisz már a tied vagyok. Mindig is a tied voltam. Azóta, hogy elsőnek megaláztál, azóta, hogy azt a rohadt tűt az oldalamba szúrtad. Már akkor tudtam, hogy valami változni fog. Tudtam, hogy egyszer a tied leszek, akár akarom, akár nem.

10 megjegyzés:

  1. Drága Ciara!
    Eszmeletlenul csodalatos volt!
    Koszonjuk szepen!
    Neked is Csodas Nőnapot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Beztinám!
      Hó, köszönöm szépen! Ne tudd meg, mennyire hiányzik már ez a publikálás dolog. :D <3
      Hiányoztok nekem. Mindenki.
      Csodás napot továbbra is! <3

      Törlés
  2. Még jöhet néhány ilyen rész Riska😉😘

    VálaszTörlés
  3. Milyen tű? Ne már:c
    Olyan kíváncsi vagyok arra a múltbéli dologra, de még most sem tudtuk meg :D
    Amuugy pedig egy csodálatos rész lett, mint az eddigi részek is *~*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! <3
      Milyen tű? :D Azt csak az újraírt változatból tudhatod meg. :)) <3

      Törlés
  4. Kedves Ciara!

    Nagyon tetszett ez a rész, remélem, azért eljutunk odáig a történetben, hogy majd ez is belekerül, de ha nem, akkor is valamilyen hasonló eset fog megvalósulni. :) Már várom, hogy olvashassam az írásodat! Hajrá!

    Puszi, Arika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Arika!
      Úgy örülök, hogy tetszett! <3 Igyekszem vele, bár most a Mámorra álltam rá, ami ugyan csak a Zivataron fut, és nincs komolyabb tervem vele. :) Közben persze haladok ezzel is... :3
      Köszönöm, hogy írtál. :) <3

      Törlés